Ötvenöt éve született a megállapodás: a háború után, vidéken, elsőként Orosházán épül fel egy új négyszáz ágyas „Típuskórház”.
Ne feledjük, hogy akkoriban a medikával és az ABC üzlettel át elemben lévő, ma is látható földszintes, téglás, egykori menházi (szegényházi) épület jelentette az Orosházi Kórházat.
Úgy hozta a sors, hogy a múlt század ötvenes évei végén a lecsendesült, vihar nélküli sarkában az országnak, nálunk Orosházán valami megmozdult.
Először Tatársáncon – környékén dübörögve tört fel a kincset érő földgáz 1958 októberében. Vele egyidőben már beindulás előtt állt Orosháza első, egész éven át üzemelő igazi gyára, a ruhagyár. Az óriási méretű munkanélküliség oldásában a helyhez kötött, nehéz sorsú asszonyok kenyérkeresethez jutása, az ötszáz új munkalehetőség önmagáért beszélt. Azonban a sok száz férfi helyi foglalkoztatása volt itt a legnagyobb tehertétel és Tatársánc valós reményt ígért. Azonban a remény valósággá érlelődése, mint később kiderült, minden várakozásunkat is felülmúlta.
Egyesületünk jeles eseményre emlékezik szeptember 26.-án. Az Idősek Világnapjával összekapcsolva köszöntjük megalakulásunk huszadik évfordulóját is. Ugyanis 1994. szeptember 29.-én 39 taggal alakult meg az első igazán orosházi városi nyugdíjas szervezet. Volt ugyan előtte is próbálkozás – alapítók, de akkor nem a Békéscsaba városi példát követték, hanem a Megyei Szövetséget és így egy összekuszált „Orosháza és vidéke” képződmény jött létre, ami azt jelentette, hogy az év során két alkalommal jöttek össze a tagok – tavaszi közgyűlés és az őszi Idősek Világnapján. Ezért hát egy igazi, éven át tartó folyamatos közösségi – klubéletiségre volt szükség.
Tisztelt Látogató! Tájékoztatjuk, hogy honlapunkon a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi!ElfogadomElutasitomAdatvédelmi irányelv